Nem is tudom, hogy történhetett, de csak most vettem észre, hogy megírtam ezt a bejegyzés még anno, és elfelejtettem közzé tenni. ????
Hajnal 5 óra. A madarak csiripelnek, tehenek bőgnek és kolompolnak az ablak alatt. A nap első sugarai bevilágítanak a függönyök között. A levegő hűs, frissen áramlik az ember tüdejében, ahogy mély lélegzetet veszel és beszívod a füstölők és fűszerek illatát.
Az isteni Gangesz partján fekszik Rishikesh szent városa, tele ősi titkokkal és a bölcsesség elrejtett igazgyöngyeivel. A Himalája lábaihoz a világ minden pontjáról zarándokolnak emberek, hogy a gleccserekből kiolvadt szent folyóban megmártózzanak, és megtisztítsák elméjüket, testüket és lelküket.
Ebben a színes városban egy szín mégis kitűnik a többi közül. A Sadhuk narancs ruhái teszik még különlegesebbé az utcákat. Ezek a szent emberek felajánlották mindenüket, hogy az isteneket szolgálják. Még mindig élénken emlékszem az egyikükre, aki úgy vonult a narancsszín vászonba tekerve, mintha nem e világról származna, ezüst raszta tincseit feltornyozva a fején, mint egy méhkas. Kézzel faragott pipából szívta a marihuánát és a világ legmelegebb mosolyosát szórta mindenkire. Azóta sem láttam ennyi szeretetet és kedvességet egy vadidegen szemeiben. Akkor már tudtam, hogy jól döntöttem, amikor a jóga fővárosában érkeztem tanulni. Ha valahol, akkor itt érdemes elsajátítani a jógikus és Védikus tanokat.
Több havi guglizás, élménybeszámoló olvasása és több ezer ashram és jógaközpont oldalának tanulmányozása után döntöttem úgy, hogy az Akshi Yogashalát választom, ahol Hatha és Ashtanga stílust oktatnak. Az iskola a Swarg Ashram mellett van Rham Jhulában, a Gangesz hömpölygő vizétől 5 percre. Az épület ashram stílusban készült és olyan szerencsém volt, hogy az ablakomból a közeli dzsungelre láttam, ahol néha egy-egy tigris is felbukkant, az ajtón kilépve pedig a végtelen Himalája tárult elém jobbára felhőkbe burkolózva.
Minden nap hajnal ötkor kezdődött egy bögre forró teával, hogy átmelegedjünk és felébredjünk, hogy pontban 5:30-kor kezdhessük az órát. Napközben sem volt henyélés. Folyamatosan órákat tartottak nekünk.
- asana gyakorlás (általában min. 2×1,5 óra egy nap)
- pranayama (légzés technika)
- meditáció
- jóga filozófia
- mantra/kántálás
- anatómia
- yoga adjustment & alignment (ezt sosem tudom, hogy lefordítani magyarra, a lényege a mozdulatok tökéletes elsajátítása, hogyan kell a pózokat rendesen csinálni)
- karma jóga
- ajurvéda
Minden óra iszonyatosan érdekes volt, szerintem még sosem tudtam semmire ilyen hosszan oda figyelni. A legérdekesebb talán az, hogy a jóga gyakorlás valójában milyen mélyre is hat az emberben. A tipikus nyugati elképzeléssel ellentétben, ez nem csak egy torna gyakorlatsor vagy testedzés forma, hanem egy ősi spirituális gyakorlat is, ami a legrégebbi hitvilágig nyúlik vissza, a Védikus iratokig.
A pranayama volt talán a legnagyobb hatással az életemre. Az a fajta ember vagyok, akinek folyton kattog az agya valamin, néha a tudatában sem vagyok és ilyenkor rendszerint elfelejtek levegőt venni, vagy csak nagyon felszínesen lélegzem. Ezért is, nyugodtan ülni és légző gyakorlatokat végezni nagy kihívás a számomra, de pillanatok alatt óriási változást hoz. Ezért is nagy szívfájdalmam, hogy a diákjaim 95%-a utálja a pranayamát, és amikor meghallják, hogy az is lesz az órán fellázadnak ellenem. ????
Mindenesetre Panday Ji, aki egy elképesztő guru megváltoztatta az életemet, sőt szerintem mind a huszonhatunkét, amikor beavatott minket a lélek és a kozmosz közti kapcsolatba és megosztotta velünk mindazt a szent tudást, amit ő is a gurujától ismert meg.
A legnehezebb számomra a harmadik hét volt, ami egyben a telihold ideje is. Ahogy a többiekkel beszéltem, kiderült, hogy mindenki ezt az időszakot sínylette meg a legjobban. A testem teljesen kimerült a sok nyújtástól és csűrés-csavarástól. Olyan pózokba facsart bele az oktatóm, amiket soha el sem tudtam képzelni. A negyven fok kezdett elviselhetetlen lenni, az eső is alább maradt és a hajam sosem száradt meg a párás levegőben és ölni tudtam volna egy kávéért és nagy tál sült krumpliért a megszokott tea, rizs és főtt/párolt zöldségek helyett. Ha már a kajáról van szó, minden étel szatvikus volt, ami az ajurvédikus konyha egyik ága. Semmi stimuláló nem lehet az ételekben, bele értve a hagymát, fokhagymát és fűszerek többségét, cukort, koffeint és húst. Legtöbbször daal (lencse), zöldségek és rizs/chapati volt a menü. Nagyon finom volt minden. Életemben nem ettem még annyit. Reggelire két nagy tál zabkása mézzel, mangóval, banánnal és papajával. Ebédre háromszor is szedtem néha zöldséget és rizst, vacsorára szintén valami hasonló volt mindig. De a harmadik héten már csak aludni akartam, nem érezni a fájdalmat elnyűtt testem minden porcikájában, meginni egy jó jeges kávét és elkezdtem rászokni az éttermekre. Sült krumpli, nyers torta, tofu tál, falafel…minden este. ????
Szerencsére ez hamar elmúlt és az utolsó héten újra nagyszerűen éreztem magam. A testem és az elmém sokkal erősebb és hajlékonyabb lett, úgy éreztem, hogy ragyogok és teljesen megtisztultnak éreztem a szervezetem. Ez volt életem egyik legjobb döntése, bámulatos barátokra tettem szert a világ minden pontjáról és (szerintem) javamra változtam.
