Amikor felmondtam az előző munkahelyemen, olyan volt, mintha egy óriási kő gördült volna le a mellkasomról. Nagy megkönnyebbülés volt és hirtelen egy csomó pozitív változást figyeltem meg magamon.
- Sokkal vidámabb lettem. Egy kolléganőm meg is jegyezte, mennyivel boldogabbnak nézek ki mostanában.
- Már nem sírtam el magam munka előtt az öltözőben.
- Nem indultam el otthonról égő nyomorral.
- Megszűntek a fejgörcseim.
Amióta itthon pihizek, amíg nem kezdek az új helyemen, de rengeteg olyan változást is észre vettem magamon, amit elsőre nem kötöttem volna össze a stresszel.
- Talán a számomra leglátványosabb a hajam. Igazából semmit nem csinálok másképp, mégis sokkal fényesebb, élénkebb színű lett; és mintha kétszer olyan dús lenne, mint előtte volt. Egy hónapja még akármit csinálhattam vele, laposan és élettelenül csüngött a vállamra.
- Kicsit úgy érzem, mintha vissza kaptam volna önmagamat. Igazán rossz hatással volt ez a hely a személyiségemre, nagyon önző, ítélkező és negatív “tüskés sündisznó” lettem. De szerencsére ez kezd eltűnni, és visszajön a régi, szeretett és szerintem igazi személyiségem. ???? “I feel like a kid again.”
- Kitisztult a bőröm. Eltűntek a foltok az arcomról és a sötét karikák a szemem alól. Igaz, van pár pattanásom, de az attól, hogy olyant ettem, amit nem tolerál a szervezetem…
- Viszlát puffadás. ???? Az utolsó hetekben folyton azzal nyaggattak, hogy terhes vagyok-e? Még egy utas is megkérdezte, babát várok-e? Nem ettem semmi olyant, mégis állandóan puffadt voltam. Pár nap alatt viszont újra olyan lapos lett a hasam, mint volt, pedig nem tornázok többet (sőt, most ágyhoz vagyok kötve a derekam miatt) és kb. egész nap eszem. ???? Szerintem még fogytam is, mert “összement” a cicim… (Az első ruha, amiből kifogyok az mindig a melltartóm.????)
- Életkedv ???? A stressz rengeteg mindent elvesz az embertől, szinte észre sem vesszük. Egyszer csak már nem hoz lázba a kedvenc műsorod, mert túl fáradt vagy megnézni. Nincs kedved a saját főztödet megenni, már, ha egyáltalán van kedved enni. Isten szerelmére, még a kávét is csak ledöntöd, pedig élvezned kéne. Ráadásul kinek van kedve felöltözni?? Hát nekem sem volt, ne hogy azt hidd. Amikor lecsökken a stressz az életedben, mintha a Nap újra sütne… jéé, csicseregnek a madarak, észre sem veszed és kihagyod a reggeli kávét.????
- Jobban alszom. ???? Nem mintha nem gondoltam volna, hogy az öt műszak így felborítja a szervezet egyensúlyát… Most könnyebben elalszom, kevesebbszer ébredek fel éjszaka (és akkor is csak pisilni), kipihentebben és könnyebben kelek (és nem sírva, nyöszögve nyomom ki az ébresztőt).
- Jobbak a kapcsolataim. ???? Több időm és energiám van a párom támogatására (ami nekem extrém fontos). Eddig úgy éreztem nem tudtam igazán mellette állni, annyi energiát fordítani rá, mint szerettem volna. Többször eszembe jut, hogy felvegyem a kapcsolatot másokkal és igazán foglalkozzak velük. Felhívjam a szüleim, érdeklődjem a barátaim hogyléte felől… ilyenek.
- Javult a memóriám. Máskor mindent le kellett írnom, most az egész bevásárló lista megvan a fejemben. Na jó, egy-két dolog még mindig kimarad, de értitek a lényeget. ????
A stressz könnyen elhatalmasodik az ember élete felett, észrevétlenül. Szerintem sokszor az ember nem is tudja, igazából mi a baja, mert annyira a mindennapok részévé válik, hogy szinte természetesnek vesszük, hogy ott van. Pedig nem az.
Biztos sokan tudjátok, hogy az egyik mottón a “Carpe diem”, vagyis élj a mának. Még a térdemre is tetováltattam. Nos, ha a stressz belépett az életedbe, még a pillanatot is nehéz élvezni néha, nem hogy az egész napot.
Sokszor azt kívánom, bárcsak az lenne a munkám, hogy másoknak segítsek megtanulni élni a mának, élvezni a pillanatokat. De őszintén, van, hogy ez még nekem is nehezen megy, pedig könnyűnek kéne lennie…
❤